Valamit mondtál, Kedves...

Valamit mondtál, Kedves.
Fájt a dallama.
A szavakra már nem emlékezem –

Valamit mondtál, Kedves,
amitől rámfordult körül az éjszaka.
Rég elnyomott szomorúságok kerültek felülre bennem –

Kegyetlen dallamot mondtál, Kedves.
A szavak értelme nem érdekel.
Csak, hogy szemed közben feketére váltott
s riadtan körülnéztek – utat keresve – az álmok…

Ma hajnalban valamit hallottam, Kedves
és ma hajnalban valamit láttam, Kedves.
A Rossz ért utol – fájt – azt hittem, elfutok…

A szavak nem érdekelnek már, Kedves.
- csak dallama ne lenne a mondatodnak,
se riasztó üteme a pillanatodnak
- és félelme a holnapoknak –

Ha akarod még, hogy együtt-időnk legyen

ne hidd, hogy mert füleim bedugtam
ne hidd, hogy mert szemeim lehúnytam
- és mert barrikádom Feléd hogy megnyitottam –

nem hallok nem látok s hogy nem védekezem –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.