az utam
csipásan
és szomorúan ébredek
és minden ébredés
harc
hogy mi a faszomért
csinálom én ezt
úgyse ért meg senki
igaz, én sem értek meg senkit
csak megpróbálom elviselni
túlélni
összeomlás nélkül
a napot
az embereket
beleértve saját magamat is
és megbocsátani
mindig és mindent
csak az önmegbocsátás nem megy
és tudom, ebben nincs semmi költészet
ez nem más
mint közlési kényszer
engem ez mozgat
meg a kétségbeesés
és mégis
ebben keresem a válaszokat
amikre milliószor rákérdeztem
és ezek itt keringenek
mint galaxisok
ezért nézem az eget
mert minden csillag
egy végig nem vitt lehetőség
egy kiégett kapcsolat
egy hallgatásba halt szerelem
mert én egyszerre taszítok és vonzok
mert túlságosan komolyan veszem
a magányomat
és szeretem
és gyűlölöm önmagamat ezért
mert ez a páncél
amit növesztettem
a kiközösítés
piszkálódás miatt
főleg gyerekkoromban
mert a gyerekek
egyszerre őszinték és védtelenek
egyszerre élnek
az álmokban
és a valóságban
én meg valahol
ott maradtam egy álomvilágban
ahol néha el kell veszítenünk mindent
hogy megtaláljuk a legfontosabbat
ami hol ez
hol az
ahol még létezik varázslat
ahol igenis vannak szörnyetegek
vannak hős lovagok
létezik a legkisebb fiú
ahol félelmetes a sötét
egyedül
és nyitott szemmel kell aludnom
nehogy elvigyenek
és van, amit nem szabad kimondanom
mert akkor nem válik valóra
én pedig legtöbbször
a megvalósíthatatlant
az elérhetetlent tűztem ki célul
mert valakinek
azt is meg kell próbálnia
és el kell mesélnie
milyen a sorozatos kudarc
ezerszer felállni
és újra elkövetni
ugyanazt a hibát
milyen érzés
évtizedekig
keresni azt
mit is kezdünk az életünkkel
mi, örök vesztesek
ülünk a gép előtt
hallgatjuk negyven éve
ugyanazt a zenét
írjuk és olvassuk
ugyanazokat a verseket
mert minden mindenhol mindenben
arról az egyetlen
kibaszott kérdésről szól
hogy
mi az én utam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-05 09:03:03
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-05 09:03:03
