Lótné mentegetőzik

Őszült tincseimen meleg övvel szorul leplem,
gyapjú túnika árva poros rongy rajtam a hőben,
szűk prés lett sarum, úgy levehetném és kosáram nehéz,
kenderkóc szövedék. Unom is már, eldobom, így lesz,
mintha csak buta táncban lejtene lábam.
Kősó nők sora áll üres arccal táncom elé.
Rögtön az agyban készül a kép temetődve a sóban:
- Mennyi fény!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-09 20:52:05
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-09 20:52:05