Zsúrasztal, barokk tükör és norvég mintás fejpántok

Régi, különös tárgyak – felvillannak.
Nem öregednek, főleg nem
az emlékképeken,
és végképp nem hibáztathatók.
Sem egykor, sem utólag.
(Nekünk jóllehet még gyártott
saját eszközöket is apám,
egyediek voltak,
a legkülönfélébbek,
máshol nem kaphatók.)
Olyan régi tárgyak, melyek már
nincsenek meg, legalábbis
nem a miénk, de a legtöbb
azóta szemétre került,
vagyis nem tudok róluk,
viszont képzeletem
olykor felidézi őket.

Emlékszem például
egy fehér zsúrasztalra,
gurulós volt, ferdén forgó
fémkerekekkel, mely
akkor is ott volt az ágy mellett,
mikor apám mellkason rúgott,
miközben feküdtem.
Már nem tudom, miért.
Ez volt az egyetlen alkalom,
hogy bántott, ami nagy szó,
tekintettel arra, hogy agresszív
katatónia uralta.
Kábé tízéves lehettem.
Szobai étkezéseink kellékeként
szerettük és sokáig használtuk még
e zsúrasztalt.

Aztán volt egy nagy, fekete fakeretes,
barokk stílusú falitükrünk.
Ez az, melyet összetört anyám
fején a nővérem, mialatt az anyámat
verő apámat akarta így megállítani,
csak sajnos célt tévesztett a dulakodásban.
Úgy tudom, nem javíttattuk meg ezt követően.

Egyébként apámnak volt még néhány kékes,
norvég mintás fejpántja is,
egy idő után pedig azt vettem észre,
hogy csak bizonyos esetekben
vette elő és hordta őket.
Jelesül, amikor magával vitt
a kert végében fekvő kiserdőbe,
ahol guggolva s mosolyogva
sámándalokat énekelt,
és egy kihajított, lyukas
lábason verte az ütemet.

Tárgyaink mementók szintúgy,
akár a szagok vagy a tetthelyek,
ám nem tudható,
hány naplemente az ára,
mígnem hiánya
feltűnne az elsőnek.
Kapaszkodom gondolatban
darabjaikba, mintha
másíthatnék velük tapasztalaton.
De kit már délben fájdít
délelőtt búcsúja,
szelíden szemlélhet alkonyatot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-10 23:19:36
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-10 23:19:36