Hepiend [légyott]
Ismerős, ahogy kaptatok
lépcsők végeláthatatlan
során. Azt a pillanatot
is számtalan változatban
megéltem – és jó előre! –,
amikor majd felismerem.
Már bárki közeledőre
simán föltenném mindenem
tétnek, hogy el is veszítsem
rendre a magammal kötött
fogadásokat, mert hiszen
még véletlenül sem ő jön
szembe, fentről ereszkedve.
Mikor belátnám: nincs remény,
mintha kézenfekvő lenne,
egy fordulóból lép elém.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-08-14 00:10:49
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-14 00:10:49
