kisiklott fények


esténként lehámozza magáról
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap

maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat

a sarokban félkarú rabló csattog
miközben kereket old a remény
kezek matatnak üres zsebekben
a fejekbe a mit-tegyek beég

magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul

lassan bealkonyul

horizont alá bukik a Nap
s a Hold füstös-piszkosan
ringat hamis álmokat

a hajnal is kiveti magából
és ismét
aszfalton ébred a részeg indulat
s míg az időn átüt a penész
nem jut el hozzá hogy nála
már nemcsak vendég a sötét'





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-08 07:33:15
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-08 07:33:15