Vacog


Éjjeli, üres utca,
piszkos pocsolyák,
néma kapuk, vak ablakok.

Elhittem, hogy itt fogok járni:
elapadt a figyelmem.
Mikor a kötél megfeszül,
a golyó célt talál.

Zúdul rám, amit nem érthetek,
ami rajtam kívül áll,
ami végleges.

Zuhog, zuhog, elborít,
mint egy vacogtató hópalást.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-01-17 17:11:57
Utolsó módosítás ideje: 2023-01-17 17:11:57