Fohász a varjúért

Királyi madarak,
fejedelmi sólymok,
címerek pajzsán
terpeszkedő sasok,
bocsássatok meg néki!

A földet kecsesen,
nagy ívben lecsinálók
kiválasztott, kevély,
fenséges serege,
bocsássatok meg néki!

S ti is, apostolai
méltányos lázadásnak,
biztosra számító
szegődött vámszedők,
szajkóhelytartók,
verébpehelynökök,
bocsássatok meg néki!

A külső és belső
emigrációba
üdvözítő szelek
hátán elvitorlázók,
éltornász bajnokai
a megélhetésnek,
bocsássatok meg néki!

Szobrok tövén szurkoló
hivatalnok-galambok
és nyájas ellendrukkerek
bocsássatok meg néki!

Bocsáttassék meg néki
a kertek egyetemes
havában hátrahagyott
idegesítő lábnyom!

A szívek vattával
bélelt nyugalmának
csendháborítása
bocsáttassék meg néki!

Dezertőr katonája ő
a fenyegető télnek,
felelőtlen izgató,
ágál az évszak ellen,
amelyben otthonos!

Elvtelensége is
bocsáttassék meg néki,
és bocsáttassék meg néki,
hogy bocsánatra szorul,
kár!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-10-03 00:05:28
Utolsó módosítás ideje: 2022-10-03 00:05:28