Volt? Van!
Volt szerencsém (akkor másként gondoltam)
ismerhetni őt, jóllehet futólag
csupán. Önérzetemet persze máig
sérti, hogy csak ennyiben maradtunk egy-
mással. Idővel azután mégis fel
tudtam mérni e kapcsolat nélküli
kapcsolat hozadékát: a (megkésett)
szembesülés élményét érvényesnek
szánt önmagammal és a teljes oda-
adás feltételes reflexére – mint
olykor egyedül adekvát válaszra –
való képességet. Bár tudat alatt
készültem rá, hogy egyszer majd neki is
megmutathatom maszk nélküli arcom,
már nem remélt meglepetésként ért az
üzenet, hogy soraim évtizedek
múltán, címzés híján is eljutottak
hozzá. A futólagosnál azóta
sikerült jóval messzebbre jutnunk, a
kapcsolat nélküli kapcsolat pedig
egészen új tartalmat nyerve (talán)
már kölcsönös. Legfőbb ideje hát, hogy
javítsam a múlt időt –
van szerencsém! –,
és folyamatos jelenben beszéljek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-05-09 00:00:56
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-09 00:20:58
