Csak fényképről

Anyámat csak fényképről ismerem,
ott is takarja arcát
félig a menyasszonyi fátyol.
Távolról rémlik azért
a haja, szeme,
az szép maradt,
érintetlen a húst égető láztól.
Meg talán néhány,
ujjamhoz tapadt,
borsónyi veríték a homlokán.
S a sós íz, ahogy pipiskedve
álltam az ágya mellett,
és hozzáért a szám.
Aztán virág lett belőle
a nagyerdei temetőben,
szegfű. krizantém, rózsa,
mikor minek a szezonja volt.
Én sosem éreztem a csokrok illatát,
csak az enyészet, a felbomlás szagát.
A vázák rejtette bűzt,
ahogy a levelek, szárak,
elrothadnak a vízben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-12 12:05:05
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-12 12:05:05