Kötél tűbe fűzve -
Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.
De az egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.
Nem hullatta könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.
Így észre sem vették,
hogy szakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.
A napokat újrafűzve
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.
Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-02-11 16:10:59
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-22 22:01:57
