cselszövők

amíg az őszi égen csillagokból
mazsoláztak a felhők,
mellénk kuporodott az este.
végigcirógatta tincseinket,
s a fák vérző levelein hintázó
széllel kisebb vitába szállt.
a sötétség ura hatalmas hátizsákjában,
mint túlélő csomagot mindenhová
magával cipelte a múltat. de a
szikár szél vállán nem fért el
sok emlék. így nem csoda, hogy
rég elhagyta a pillanatot, amikor
ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a
csorgó holdezüstöt. míg a
rovarneszektől riadtan összebújva
nevettük ki egymás félelmeit, a
hűvös szél jó ok volt a közeledésre.
manapság vastag felsőben ülünk
egymás mellett. de játszunk és
eljátsszuk, hogy még így is fázunk,
és egy hatalmas pulcsit kötünk,
s ha kész lesz ketten bújunk bele,
hogy megnevettessük a halált.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-01-24 07:03:09
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-18 09:26:53