A szalkai állomáson (jav)

Furcsa vidék ez
és furcsa gondolatokat sugall
a kínzó lassún döcögő
vicinális a periférián.

Zöldre festett vidék,
szíjakra hasított földek
teremnek a holnapra alig valamit.
Furcsák az arcok,
sötéten is sápadtak, ők a
semmire tapadtak.

Rozsdás síneken fut a megkésett idő,
pusztulásra ítélve az erő.
Bűnt nemzett a szegénység,
levegőt venni is vétség.
Csak a szerelem szökkent szárba,
s hozott ártatlan purdékat világra                              






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-10 09:50:47
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-06 16:38:10