Csak a hang, a szél

Ne nézz, csak a hang, a szél,
az utcazaj mögül láss,
csak mintha betagozódnál
a tájba, mint futó
mellett robog a relatív
világ
tájékozódási pont nélkül is
visz előre az ösztön,
a felhőket karámba hajtanád.
Mintha lenne valami más,
s ne csak a föld húzza lábaid,
a lebegés az egyedüli elviselhető
valóság,
illúzió
a lebegés, amikor hagyod, hogy
gravitáció nélkül létezz,
fejben tökéletes
a technika, fölé- és alá
nézni
mindennek, amit vársz.
Odamenni hozzá, vagy magadhoz
hívni a telekinézis létező
csak ne a megszokott reggel,
kávé, meleg paplan, csak ne az este,
tévé, távirányító.
Csak ne úgy, ahogyan kell és illik,
ahogyan az elvárható
csak minden máshogy,
ez a mindennapi meghasonlás
önmagad határai
csak egyet kellene,
újrakezdeni.
Máshol és más korban,
amikor még hihető volt
a feltámadás.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-04 10:40:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-18 13:35:04