Szufiták fénye

a lábak között büdös van
elhasznált húsok feszülnek farmerben
és mellek buggyannak a szűkre gombolt
lánykori blúzokra, ez mind az én terhem,

köd lebeg, jótékonyan takarja el szeplőid
és ráncos bőröm, megveszett vágyak támadnak,
Isten elénk térdel, sejti, hogy tévedett,

a homo sapiens egy selejt,
amit pléhdobozokba gyűrve kellene tárolni
egy jövő-inteligens világnak, hogy majdan
képregény-hősökként éledjenek, és nagyfejű
gyerekek unalmából űzzék el az időt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-03 10:33:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-08 13:06:26