Néha még álmodok (2)



néha álmodok egy kisfiúról, ki a petróleum lámpa
fényében nézi anyját ahogy nyughatatlan
kezében a varrótű forog s ölti a szegénységet
a tiszta ruhákra,

vékony nyugalom volt arcán, mi könnyen tört
darabokra, ha üres volt a lábas a sparhelt
platniján, ám nevetett mindig, ha ránézett
a hallgatag fiúra,

álomcsend volt minden éjszaka, fátyolként
suhant a csillagfény a hajnal-harmatos
kert felett, hol apostoli üzenetként hangzott
a fiú esti imája,





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-26 07:33:15
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-26 07:33:15