a vadak ösvényein

a vadak ösvényeit járom mostanában
az alig látható csapásokat
a húsz éve tarra vágott erdő
más mint gyermekkoromban
már elrejti a kincseit
a tisztásait
az apró forrásait
bujkálok
kúszok-mászok
ragad rám minden
tépnek-vágnak az ágak
nem érzem
csak ha megpihenek
hallgatom a neszeket
közben gondolkodom
mennyi minden történt
eddig velem
mégis ott vagyok ahol voltam
de most nem a patak nyüzsgő világa
hív külső-belső utakra
hanem ez az elvadult erdő






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-18 16:01:39
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-18 17:51:43