fátum

kiemeltettél a véres habokból
fogatlan istennő
tejszagú keblen
illatos ágyban cseperedsz fel

apád borostás szent
karja erős oszlop
égig ér
poros padlás most az is
lesepri róla lábad elé
az összes csillagot

levendulaszín ruhád combközépig ér
két melled márványdomb
hűvös völgyében vendég  a nyár
combjaid erős fák
közöttük fehér virág nyílik
ujjaid érintésére


apád  százfejű sárkány
hiába dörömbölsz
toronyba zárt és nem ereszt
hercegek fejét morzsolja mancsában
karmol tüzet okád
azt üvöltöd bár megdöglene


hajadba végül fátylat tűznek
táncolsz pörögsz míg kedved tartja
szoknyád alá többé nem nézhet be más
a térded szép lassan elkopik a kárpiton
meztelen vagy
alattad unottan nyöszörög az ágy
gyereksírás ébreszt fel éjjelente


arcodról apró darabokban hull le a szépség
mint elhasznált  cserépedényről a máz
a bútorokat hiába cseréled le
együtt öregszel a házzal
délutánonként hosszasan bámulod a kertet
apád  ott ücsörög a lugas alatt
mintha együtt száradna el a fákkal
csak nézed őt és esőért imádkozol






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-17 23:49:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-17 23:49:37