Útelágazás
ismét eltelt egy év, szólítlak hát anyám.
mosolyod csak fénykép őrzi, de ráng, vibrál,
pattog még az emlék. tünde fény remeg az arcodon,
szemed virágoskert: rózsa, estike, mályva, harangvirág.
a kert körül rét, külön világ. emelgeti fejecskéjét
néhány szarkaláb, szemzugod hálózza megannyi
csöpp kis inda, vonalnyi útelágazás, melyeknél
ott állsz törött angyalszárnyakkal, némán és tétován,
s csak út, majd elágazás ismét,
mígnem búcsút int karod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-21 16:20:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 16:22:53
