NAPJA

Anyám volt. (Apró?) Korán.
Napos se voltam, már akkor várt,
mikor meggondolva, oly fiatalnak
mér' lettem volna, de készült rám,
hogy ne idegennek csöppenjek
a társbérletesbe, ide, Pestre,
a kölcsönvaságyas Budapestre.
Aztán, hogy bírta, hogy nem, apám,
hogy elment, s maradtunk itt
a kötőszavakkal, távlatmentes,
idő nélkül is mindent előbb kell -
szürkekamaszkor mégis Pesten.
Kellett volna köszönnöm annyit,
s nem magam fölösségét bizonygatni,
eltűnni akkor, mikor a szeretet csúcsa
egy süldőgyereknél az elviselés,
ha egyáltalán van. Mit várni tőle,
ki maga se nőtt fel, hisz így van mindenki,
mert előbb eldőlnek az emberek itten -
férfiban, nőben. De oly nehéz viselni,
megteremteni - azt, aki anyánk volt
egykor, s úgy maradt, s nem tudjuk:
a hiányt ölelni vagy a száraz sírást nehezebb-e.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-07 07:26:41
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-07 07:26:41