a pad, az út, a fák - mint látomás (evokáció Villon stílusára)

minden ugyanaz - és mégis más,
a pad, az út, a fák - mint látomás
ha képeket keversz az időkben,
már zavar, bevillanok, mert velem
is ott léptél - mellettem,

minden ugyanaz - és mégis más,
épp úgy izgalmas volt a várakozás,
az első csók is könnyesre sikerült,
az a téli alkonyat valahol már eltűnt,
feledni kell - mint a bűnt,

minden ugyanaz - és mégis más,
a pad, az út, a fák - mint látomás,
a kandalló halvány fénye a plafonon,
egy mosoly - egy másik, új arcon,
az idő lépett - új izgalom,

minden ugyanaz - és mégis más,
mint régen - épp olyan találkozás,
épp úgy fájni fog majd az elválás,
a lángod eget fest, fénye világít,
de az idő fut - unalmad ásít





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-12 07:16:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-12 07:16:53