Time-out (jav.)

Megint csak benyújtotta valaki a számlát.
Újabb elévülési időn túli követelés
kopogtat a sarkig kitárt ajtó félfájának
támaszkodva. Fénytelen, lomos szobámon
keresztülfúj a szél; huzatos idők járnak,
pedig az ablakot már befalazta
az elmúlás Kőműves Kelemenje.
Bizonygatnám, magamnak is talán, hogy
nem tartozom senkinek és semmiért,
de nem hallom szavam
a megkövülni készülő némaságtól.
A távol egyre közelebb, nincsenek kezdetek,
s a végkifejlet is determinált lett.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-29 21:29:25
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-29 21:53:43