számtan mértan


mint egy tört a négyzeten
úgy  ülök itt a széken
kedvem aprócska semmi
nullára kerekítem
osztható önmagammal
már réges-rég nem vagyok
bennem a kivonás él
szorozni  meg nem tudok

egymásnak merőleges
a két megfoghatatlan
az álmom és a vágyam
de befogót magamban
nem találok nincs sehol
így nincs mi összekötné
az időm pedig kevés
nem válok derék-szöggé

mint elnyújtózó nyolcas
a szerelem úgy hever
hol kezdődött nem tudni
de úgy tűnik forever
igen itt törtek jönnek
mert egész az nem lehet
hiszen te ott én itt
elrontjuk a képletet

önmagam vízbe mártom
a bánat mennyi bennem
mint a kiszorított víz
már tele minden vedrem
a vízbe könnyem csordul
most vétlenül de csalok
cseppnyit szomorúbb lettem
lehet bele is halok

ha most összegzésre vársz
hát jó nem bánom legyen
számolatlanul vágyom
rád  egy egész életen
és nincs képlet egyenlet
mi magyarázatot ad
de te vagy az origó
mi fejem fölött halad







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-13 18:14:16
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-13 21:41:36