Őszi ars poetica 2.

Tenyered őszbe zárul. Vonalak
közé szorítva lehetőségeid, rögökből
is kiforgatnád őket, remélve, hogy ujjaid
közt fennakad egy-egy elsüllyedt pantheon.
Már minden oszlop felemelkedett, de
múlsz másodpercenként. Egy helyben
állsz a száguldásba zárva,
véred a zaj,
elsüllyedt bányató.

Az őszi este gesztenyekoppanásnyi.
Kezedben avarral telt park, ahol a rombusz alakú,
sovány fény bordái alig látszanak.
Picasso kép. Szétszaggatott megfesthetetlenség.

Ars poeticád a parkban hagyod,
körtecsutka és csikkek szenvtelen
csendéletén, kommersz féldeci hangulatával
körbepisálva.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-28 13:04:37
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-28 13:08:47