Fénymorzsák
Fénymorzsák
Fénymorzsa
fénykenyérből tépeget
táplálja az éheset
lények lényegét
Hit
kapocs lét és cél között
ha szívedbe költözött
Istenhez repít
Bizalom
bár világod elvetél
mindig tudd hogy mennyit ér
könny egy mosolyért
Alázat
szolgahévvel térdepel
szívjutalmat érdemel
tanítványhitért
Békesség
érzed rádtelepülne
édes csöndbe repülne
lelkedből az ég
Áldozat
kegyes égi áhítás
ha nem hozza senki más
hozd meg te magad
Kegyelem
ne félj ha rádkiabál
utadba teérted áll
vétked jutalma
Remény
égig izzó vágycsoda
földi szükség otthona
adva kap ki kér
Tisztesség
hiánya fertőbe ránt
erénye száz gondon át
törli a bűnt
Becsület
jöjjön bár napra éjjel
végsőként hulljon széjjel
ami melegít
Óvatosság
lidércfénytől megriad
régi emlék felszakad
bizalmat remél
Türelem
fénybenéző őserő
bokorrá nőtt rózsatő
teljesült remény
Megbocsájtás
vétket elereszteni jó
éled a jégsarú tó
ha a nap süt rá
Szeretet
földi törvény örvénye
égi örvény törvénye
Te is Én vagyok
Vágy
zúgva bőg és sírva nyög
fénybe ránt és sárba lök
hasztalan muszáj
Szerelem
szív a szívvel elvegyül
vágy tavából fényre szül
apró szikralényt
Álom
általa ébred a lét
föld és az ég szerepét
tanítja látnod
Esély
örömmé szépül a gond
készül az i-re a pont
ha jól törekedsz
Cél
édes álom hívogat
rég várt békét tartogat
Út végén a tét
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Csontpalást (Budapest, 2013)
Kiadó: NapSziget a Művészetekért Alapítvány
Feltöltés ideje: 2017-11-25 19:36:53
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-25 19:36:53
