Fénymorzsák

Fénymorzsák


Fénymorzsa

fénykenyérből tépeget
táplálja az éheset
lények lényegét


Hit

kapocs lét és cél között
ha szívedbe költözött
Istenhez repít


Bizalom

bár világod elvetél
mindig tudd hogy mennyit ér
könny egy mosolyért


Alázat

szolgahévvel térdepel
szívjutalmat érdemel
tanítványhitért


Békesség

érzed rádtelepülne
édes csöndbe repülne
lelkedből az ég


Áldozat

kegyes égi áhítás
ha nem hozza senki más
hozd meg te magad


Kegyelem

ne félj ha rádkiabál
utadba teérted áll
vétked jutalma


Remény

égig izzó vágycsoda
földi szükség otthona
adva kap ki kér


Tisztesség

hiánya fertőbe ránt
erénye száz gondon át
törli a bűnt  


Becsület

jöjjön bár napra éjjel
végsőként hulljon széjjel
ami melegít


Óvatosság

lidércfénytől megriad
régi emlék felszakad
bizalmat remél


Türelem

fénybenéző őserő
bokorrá nőtt rózsatő
teljesült remény


Megbocsájtás

vétket elereszteni jó
éled a jégsarú tó
ha a nap süt rá


Szeretet

földi törvény örvénye
égi örvény törvénye
Te is Én vagyok


Vágy

zúgva bőg és sírva nyög
fénybe ránt és sárba lök
hasztalan muszáj


Szerelem

szív a szívvel elvegyül
vágy tavából fényre szül
apró szikralényt


Álom

általa ébred a lét
föld és az ég szerepét
tanítja látnod


Esély

örömmé szépül a gond
készül az i-re a pont
ha jól törekedsz


Cél

édes álom hívogat
rég várt békét tartogat
Út végén a tét





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csontpalást (Budapest, 2013)
Kiadó: NapSziget a Művészetekért Alapítvány
Feltöltés ideje: 2017-11-25 19:36:53
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-25 19:36:53