„pedig lehetett volna”

                                                  „Ha a halál tette őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő
                                                  nevében? Kicsoda győz a hős nevében?."

                                                  Szécsi Margit: Nagy László emlékezete


jöttek mindenféle rangból
jöttek tarka tömegben a rendek
de senki közülük akinek szavára
porig omolhatna Babilon
és a csapat zavarodottan
mégis ekkor széledt el végleg

volt aki vele az élen
volt ki maradt megfáradtan
volt kiket elöl ért az álom
és mámorukban vezérszerepekre
törve szekértáborokat szerveztek hirtelen

szárnypróbáló fiaknak minta így lett
a repülés lendítő íve helyett
totyogás a hősi vagy antihősi pózban
a szétfutó partokat megroppanva is
hídként összetartó szivárvány terhével

egyre távolabb került a túlpart
távlatait vesztve így süllyedt
egyre lejjebb a horizont
szem elől tévesztve a táguló határt

a táborokat védők és ostromlók
sorsszerű szerepük szerint lemondtak
– önként! – a már kiküzdött végtelenről

pereg újra a szappanopera
zászlók lobognak iszapba ragadtan


/1997–2017/







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-23 00:00:47
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-23 01:51:26