évgyűrűkkel mintázom az időt,
kérgét magáról ledobó
vihar tépte öreg fát rajzolva
magamra a kiszáradó folyó
repedezett partján, várva
azt a villámcsapást mi eléget
talán még hasznára válok
a hideg világnak,
humuszként szóródva szét,
s fölöttem színes virágok
nyílnak.
