Észrevétlen tört rám a hiány,
ahogy a nyári sétán
a magány belém karolt.
Az est csillagköntösét
magára húzta az ég,
de a felhők tavában
talán nem is olyan rég
valami elfogyott.
Hiába öblítette az éjszakát
lesve az Úr szavát
megannyi csillagrobot.
Mióta az estikék illata
nem lengedez
kertemben
a szín is megkopott.
