Vérvörös

Talán ez a hosszú tél az oka mindennek. A fénytelen, didergős napok. Az ölelés nélküli éjjelek.
A hajnali derengés, amely furcsa fényt vetett a szívünkbe fúródott jégcsapokra.
Ahogy múltak a fekete napokká sűrűsödött órák - lassan elhittük, hogy a tavasz nem is létezik.

Végül mégis olvadni kezdett és valahonnan legbelülről megindult a szennyes áradat.
Kimosta és elénk tette az érzéseinket.

Az arcomon vérvörös virágok.

Vérvörös ősz jött, nyár nélkül.
Héja-nász.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-01 10:38:19
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-05 15:45:41