Zenész-koldus

Ütött-kopott kabát alatt
semmi faxni, pláne pompa!
Zsíros ujjas, hátán szakadt,
nem nevezném "zsáneromnak".

Nyögve ébred, trotyog-szuszog,
orra alá száradt taknya.
Lábán köszvény, (régen futott)
kicsit biceg, sántán rakja

egyiket a másik után.
Csendes utca, cifra házsor.
Kapualjban ébred Budán,
megcsípi egy villanypásztor.

Pihe-könnyen ugrik tova,
mintha semmi, sose fájna.
"Az anyjukat!"-zúg a koma-
"tekeredne a nyakára"!

Pedig majdnem belepusztul
a végtelen szabadságba.
Keletinél zenél-koldul,
pénze így lesz, s kaja mára.

Messze, olyan sápadt lángon
világítanak a lámpák.
Beleborzong. Fáj a város,
sírás rángatja a vállát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-17 18:18:02
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-17 18:18:02