áprilisi idill

záporból font
korbácsával
lovak hátán
vág végig
a szél
mely
viharfelhőket
tetovált az égre
s most
bőszen kergeti őket
a ménes
megadással tűr
szürke
fakó
pej
almásderes
hátakról
vízcseppek pattognak
a
fiatal mének
most jól megférnek
egymás társaságában
holott
az imént még
erejüket fitogtatták
lassan kisüt a nap
izmos testek párállnak
odébb
a felázott szántáson
kóbor kutya
nyulat hajszol
piros
széldzsekijében
a modern csikós
egykedvűen szemléli
míg fogai közt szűrt
káromkodással
próbálja meggyújtani
átnedvesedett
magasodorta cigarettáját





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-10 10:33:44
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-10 10:33:44