Finomul a kín

"Finomul a kín" (Galgóczi Erzsébet - Vidravas)

Szakadt tízparancsolat foszlik a pokolba,
erőtlen kezekben billen félre a kereszt,
tétova mozdulat dob bibliát a polcra,
tömjénfüst ülepszik rád, soha nem ereszt.

Oltáriszentségekre vakrozsda mar nyomokat,
festett kupola feletted a mennyeknek kékje,
a sötét oldalhajóba bújva Mária szoptat,
üres templomokban visszhangzik Isten igéje.

Gyóntatórácsok között vad bűnök rejtőznek,
a penitencia mormol unottan imákat,
angyalok bújnak  a padsorok alatt - félnek,
Jézus szenved,  már csak dísze az oltárnak.

Halottak kórusa kántál altatót Istennek,
szentlélek játszik az orgonán, falsok a hangok,
freskókba festett képek lassan peregnek,
lelkek lógnak harangkötélen, száradó sírhantok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-27 17:22:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-29 06:29:07