nem virrad



vízbe dobott kő után
körgyűrű mi partra fut
ennyi lett az én apám
mára emlék ennyi jut

megsárguló sás alatt
hangja zsombékon pihen
emlékezem s megriad
csenddé váló rekviem

barna fényű szembogár
röpköd pillantásomon
könnyön törő fénysugár
szivárványon sóhajom

tenyerembe tenyerét
jaj de sokat álmodom
munka szagú melegét
bár hozná egy nagy pofon

barlang szívem közepén
benne denevér  riad
ide nem jut el a fény
itt már sohase virrad







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-15 08:24:35
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-15 08:24:35