Templom (átdolgozott változat)
Fekete emberek, asszonyok
madárcsontuak,
kopott ruhában,
öregszagúan.
(Barna halálbogarak rajzanak.)
Hajlongnak a tömör padok között,
a nád sem hajlik szebben a Jordán vidékén.
Az öledben ültem anyám,
te sírtál és én sírtam.
A templom közepén roppant feszület állt,
rám szegezte jeges szemeit.
Én felálltam az öledben és hátat fordítottam neki.
Hátat fordítottam, mégis láttam.
Most már úgy rémlik,
mintha a halálbogarak,
mintha a fekete emberek
köréje sereglettek volna.
Ahogy egy KZ láger lakói rajzzák körül a kenyeres kocsit.
És már nem lehet eldönteni,
a barna bogarak egy dögöt,
vagy a fémből emelt istent veszik-e körbe.
Örvénylő,
hullámzó
haláltáncot járnak.
Idővel csendre intettél,
azt mondtad ne féljek, ez nem Isten,
csak annak fia.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-17 18:47:29
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-17 18:47:29
