Mint a vízbe fúlt
Még el se mentél, itt hagytál engem
gyönyörök közt, mely csontig égett.
Odadobtad vigaszul, kéretlen
azt a végső lélegzetvételt,
a visszafojtott vad sikolyokat
csillagderengő hold-fehéren.
Nem keresem többé az okokat,
egy kötélnyi hosszal beérem
félájultan, mint a vízbe fúlt,
hogy kiments még haláltusámból,
mikor már csak a múlt íze jut
belőled, csupán egy leheletnyi.
Kihűlt testünk többé nem lángol,
ahogy rég. Most tanul... feledni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-05 21:47:14
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-05 21:47:14
