Falvak


Felnőtt a gaz, újra úr a  gyom,
beszakadt tetőn ül a fájdalom,
vályog húsról tapaszbőr szakad,
bozót mélyén lesben áll a vad.

Kiborultak a százéves falak,
a gerendán megbújó szavak,
mint fiókák és a fecskefészek ,
földön hevernek, levert remények.

Nagyot lépett a harang lába,
üresség  hever a lábnyomába,
ami kúszik, bekebelez lassan,
mindent, ami halott, lakatlan.

Udvaron sír a régi szoba,
eltört bölcsőn az idő tejfoga
a ringató kéz nyomait rágja,
mi lesz majd, ha fogait váltja?

Meggörnyedve a templom letérdel,
utolsó imát téglavér pecsétel,
s mikor a falut a hit magára hagyja,
nagyot sóhajt nyelvetlen harangja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-29 22:55:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-31 06:46:58