Pokoli semmi




Nekem már evolúciót tanítottak
kisdobos és úttörő koromban,
apám, anyám nem imádkozott,
se nyíltan, se titokban,
tanyán nőttem fel, oda nem járt isten,
és most azt kérdezed, hitem miért nincsen?

A munkából sok jutott, a pénzből kevés,
szeretteim több mint fele halott,
jól számolok, ne hidd, hogy tévedés,
amíg én matekozok a csekk tengeren,
lehet  megőrülök,  így a NAV-ot meglepem,
hisz nem lesz több adóm, se járulék,
nélkülem hízik majd a sok rohadék,
magát magyarnak valló öltönyös bűnöző,
és hiába a milliónyi éhező dünnyögő,
mert ezeknek kés kell, pisztoly, kötél,
hát én mondom neked, ilyeneket vegyél,
és miután mind az összes politikus halott,
visszavettük azt, mit a családjuk ellopott,
előveszem azt a fekete fedeles Bibliát,
elolvasom, megtanulom az Isten egy fiát,
talán hinni is fogok Darwin nélkül vakon,
az úttörők tizenkét pontját szemétbe dobom,
de félek, hogy jövőnk nyomtatott áramköre,
éppen most olvad bele a pokoli semmibe.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-26 22:09:25
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-26 22:09:25