Csend
Bújik a gyilkos, rejtik hallgatás hegyek,
lassan szépen öl, úgy, mint az ünnepek,
előbb átkarol, majd mély sötétbe húz ,
torkod szorítja, mint megvadult hiúz,
és ha vége van, benned minden szó halott,
gondolat méhe nem nevel magzatot,
homokszem pereg, a tudat sivatag,
nem lesz érzelem, öröm, bú, s harag,
ott lesz a falon, rozsdavér szegen,
mit a csend megölt, gyönyörű szerelem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-25 19:35:46
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-25 19:35:46
