Rendszerváltás



Lecsendesül a köd
a szomorú gyárcsarnokokban
elhagyatott munkástemplomokban
üresen lengő teliholdak
falakból kitépett vérző-vezetékek
felkoncolt, elrozsdásodott gépek
a megmásíthatatlan valóságon
a zengő kalapácsok sem ütnek rést
sem szilánkot
nem jut át senki
a túloldalak fájdalomküszöbét
nem bírja a bőr
és nem töri meg egyetlen emberi kiáltás sem
a hazugság falán
elporladnak a csillagok is
a nagy esztergapadokon
most vashomály ül
ketyeg a sötét benn
ott gubbaszt
a szegénység éhes és
meghasadt szívű csendje
nem lázad és nem remél
bennük vérzik
megfájdulva a fény





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-25 01:18:08
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-25 01:18:08