Köd ereszkedik



Köd ereszkedik elém,
tűnik az árnyék, a Nap,
hideg ölel magához,
a nyirok belém harap,
és didergő bőrömön
foga nyoma megkékül,
november ül le mellém,
de ő is elhagy végül.


Sápadtan kuporodva,
mint egy sorvadó magzat,
mostoha köd méhében
a szívhangom csak baktat,
bágyadt,beteg reményem
megszürkül lelkem ágyán,
ha reggelre meghalna,
már lehet azt se bánnám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-26 22:25:39
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-26 22:25:39