mese mese mátka (1)

én hat-hétévesen meghaltam,
nem vették észre, mert csak úgy állva,
de tovább jártam az iskolába,
ha kellett szavaltam,
a menzán kétszer kértem repetát,
(csak túrós-csuszát)
és szemem alatt a mély-lila maszat,
nem hullafolt volt, a Kovács Józsi
vert be egyet a négy céből.

a tegnap azt álmodtam, hogy élek,
- na baszd meg -
kezdhetem elölről az egészet,
fogat, körmöt növeszteni,
tipegni kéztől-kézig,
ballagni a sorban mikor apám kísérik,
az oviban megint csiga a jelem,
- s újra állva halni -
hiába vágtázik velem a jelen.

szerelem kéne', hol itt, hol ott,
lehet csapzott angyal, vagy jólfésült kurva,
csinálnánk pár sanda csillagot,
(néhány csóró jampecot)
az ég baldachin ágyába bújva,
és ti itt-ott fattyaim,
lesz, ki parszeknyit tipeg,
lesz, ki csak az első árvaházig,
és fog-köröm, vajon minek,
ha a sehol sovány tején lógunk mindhalálig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-10 09:00:11
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-10 09:00:11