Egyetlen szentség

Egyetlen szentség rajtam,
az Atya, a Fiú, a Szentlélek,
keresztje, alámerülve
sodor az örvény.

Egyetlen nap az élet,
én szabom meg mikor, hogyan,
teremtőm, hurcolom az eredendőn
jussolt bűnöket.

Oltárt rönkből rakok,
rárajzolom arcod,
eléd térdelek, s te onnan nézed
mint hullok pokolra.

Csak visszhang,
meg néhány repedt ócska harang
járja útját a
néma dombok közt.

Egy ajtó zárva,
s összedőlt várak
temetik a völgyek hűs vidékét
a szentségek közé.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-07 20:00:28
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-07 20:00:28