szűrt teák

félek megszokom lassan
a magamban teázást
a visszacsatolatlan
kívüled állás
karnyújtásnyi állapot
kockázat nélkül
csak apadok áradok
holdad kifelé hűl
de belül emészt fel
nincs önzés önkontroll
és nem villog vészjel
a homlokomból

pár korty a szűrt teából
a hús nem szab határt
a kunkorodó mámor
időkapszulába zárt
spirálkörömből
és már nem fontos
hogy lüktet dörömböl
a szolidan komfortos
temperált érzékiség
gyűrt pézsém a padlón
mindegy ki tépi szét
már nem kell tagadnom
tőled használt szívem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-11 10:03:39
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-11 10:11:09