Celluloidba ragadva

Celluloidba ragadt rég-pillanatok
vergődnek kínnal a karcok között,
szépia-szín megfakult szavak
sejlenek fel a képek mögött.

Sikolyok bújnak elő a hangsávból,
könnyek között egy halk sóhaj,
csontos kéz mozdul még félve,
vértelen ajakból egy gúnyos kacaj.

Taroló kurva vihog, máglyatűzön a szűz,
falloszokból ácsolt vérpad,
vulva-lánc az ami minket összefűz.


Szikra
és minden fényes lángra lobban.
s mint magnézium csíkban a vakutűz
hamut, füstöt hátrahagyva létünk
csendbe torkollik - szétárad a bűz.


Üres fehér vászon
                         gép kikapcsolva.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-09 21:41:57
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-09 21:41:57