Írok, csak úgy, senkinek




Írok, csak úgy, senkinek
verseim  mind nyílt-sebek,
lélek lüktet, nő a var,
mint az avar eltakar,
minden kínt és  bánatot,
mindent, ami fájhatott.

Írok, csak úgy, senkinek,
nem olvasnak istenek,
minden mondat földre hull,
szemek íriszén gurul,
minden leesett betű,
mint a fű oly egyszerű.

Írok, csak úgy, senkinek,
szavaimban reggelek
elpárolgó sóhaja,
ázik, mint a zöld tea,
ami annak kortya lesz,
ki a sárban észrevesz.

Írok, csak úgy, senkinek,
mondataim vérerek,
artériák, lüktetők,
bennük jelen, s múlt idők
üzenetét hordozom,
én ki versben álmodom.

Írok, csak úgy, senkinek,
mázas népnek mondd, minek?
Nem kell nyáj, falka sem,
csak ki szeret versemen
elidőzni szó között,
és nem csak úgy, rám bökött.

Írok, csak úgy, senkinek
nektek, akik értitek,
hogy a vers nem szó halom,
lélekjégcsap sóhajon,
mi a szemed íriszén
olvad, s leszek benned  én.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-28 21:35:03
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-28 21:35:03