A láthatatlan ember(j)
Vánszorgott az úton,
kilyuggatta a karácsonyi forgatag,
ő csak ment, a kirakat előtt
átnéztek rajt.
Egy nő keresztülnyúlt a mellkasán
ölelés közben.
A buszon ráültek,
nyújtotta kezét az aluljáróban.
Elaludt. Egy másik koldus
mellé ült, már hiába szólongatta.
Az idő járt, ő ott maradt
piszkos, rongyos ruhában.
Egy halom por.
A takarítók fekete zsákba seperték.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-12-05 13:33:36
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-05 13:33:36