álarcaid

magára árvul magadra ébredésed
lóg a széken átizzadt ujjasod
életre dörgölöd fénytelen szemeid
bekötöd kardod fölsebzett markolatját
csillagokkal varrod ki palástod
horpadt koronádat egyengeted térdeden

magára árvult szemed mögé bújva
felöltöd végre öntudatod ujjasát
(gombjai rubinló sebek)
kifényesíted szíved s koronádat
hónod alá kapod a vérted
görbe kardodat egyengeted térdeden

belebújsz sebekkel kivarrott ujjasodba
magára árvult szempár figyel a tükörből
míg fölhúzod a nárcizmus glaszékesztyűit
hanyagul fejedbe csapod koronádat
kiegyenesíted a szívedbe görbült kardot
és fölébreszted megszokott álarcaid





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-17 13:59:07
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-06 20:28:53