Megint Bachra asszociálsz

Meglep a felismerés: megint Bachra asszociálsz. Mindig beleborzongsz, ha
újra átélheted az érzést, amely unatkozó kisgyerekként kerített
először hatalmába a templomot betöltő orgonaszó hallatán — mint-
ha még az előtt szólalna meg benned az előzőből tévedhetetlenül
következő, egyetlen lehetséges hangzat, hogy a sípokból kiáradna.
Mekkora öröm fogott el, amikor kétségeidet – hát lehetséges ez
egyáltalán? – próbák egész sorával sikerült eloszlatni! Most pedig itt
ülsz a képernyő előtt s ismét Bachra asszociálsz, ahogyan gesztusokra
és hangsúlyokra és nyilvánvalóan egyedül lehetséges mondatokra
próbálsz következtetni, mielőtt még egyetlen szó is elhangozhatna. Nincs
itt szükség semmiféle próbára, egyszerűen csak tudomásul veszed, hogy
működik a dolog — a tapasztalat minden kétséget kizár. Fél szívvel s fél
füllel követed az adást, miközben egyre Bachra asszociálsz. Van elég
türelmed kivárni a szakértői összegzések végét az alig néhány
perce lezárult strasbourgi vitáról, majd elindítod a CD-lejátszót,
hogy immár ingerültség nélkül adhasd át magad az asszociációknak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-14 11:07:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-14 11:07:24