Kopaszhegyi Krisztus
Letépett karral állsz, lelked kitárva
A földi latrok gyalázzák emléked
Értünk szenvedtél csúf halált - hiába
A végtelen tájat holtan szemléled
Atyád a mennyből néz le rád aggódva
A felhőkbe rejti könnyező szemét
Mit tegyek érted? gondolja csalódva
Nyújtaná feléd megkésve szent kezét
Nem bízik már Atyád önnön magába
Kétezer éves tévedést belátva
Nem küldené az egyfiát csapdába
Nem küld már senkit ebbe a világba
Mégegyszer kérünk, imádkozz Krisztusunk
Imádkozz értünk, halandó lelkekért
Keserves-lassan bűnöktől tisztulunk
Elég lesz erre egy újabb ezredév?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
