Steal this sugar! (meghívó kávézásra)

Lophatnék cukrot. Kocsmából.
Összeolvaszthatnám.
Pihenhetnénk ketten ezen
a fahéjas masszán,
mint olajos csend
és a puha kert ív, szóvég
amíg hirtelen tágul a pupilla,
mint egy gyors diasztólé.

Beleszórhatnám a kávédba
egy foltos mozdulattal.
Aztán nézni a csészét,
a kiskanalat, az egész asztalt,
mint egy megállított
filmben a képkockát,
valami olyan részletet,
hasonlatot keresve,
ami illik épp hozzád.

Jelenetenként az egész werkfilm.
Először a kimerevített nagytotál.
A snasszos napfelkelte,
ahogy csorog le az üvegpohár falán.
Porcelánban csészekávé-tengerünk,
kivárni a filmképet, amíg
arcomban végképp elmerülsz.
Azt hiszem ez a premier plán.
Legyen mondjuk egy lusta klisé:
kézen foglak mielőtt elrohannál.
A kockacukrok apró tömbökben,
mint a reggeli házak, borulnak össze,
köztük papírvékony utcák, sarkok.
Várok. Cigarettaköd. Vajon jössz-e.

Két vágás között puhán rádismerni.
És itt hirtelen áll meg az egész.
Nincs makró arról, hogy szeretni.

Végül csak a szűkülő tekintet.
Beágyazódni a kipördült részletekbe.
Keresni, ülni, rezegni, cigaretta,
végigmérni a kellékeket. Észrevetted.
Lassan kihajtogatni a fényes arcokat.
És a bizonyosság, hogy a prológusban
is már ott mocorog a final cut.

Persze az én snittemben
kimért falak vannak,
csak összekarcolt terek.
A csuklóban az artéria
fejetlen kígyóként tekereg,
az óramutató roppant konyhakés,
perceket kaszál.
Pereg le homlokomról az idő,
e szétlocsolt halál.

De mégiscsak. Innen pontosan,
szorosan látható minden.
Pont ellátok hozzád és forró vagy,
és kíméletlen vizes az ingem,
és cukrot lopni, hogy ne menj el,
futni rongyos cafék elé,
hogy benned legyek majd feloldva,
mint egy csésze tejeskávé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-15 16:27:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-15 16:27:14